Motivációkról, gázpedálról, tanulságokról és persze raktárakról – beszélgetés Hadnagy Ernővel
A HAD Group tulajdonosával és ügyvezetőjével a Daniella Villamosság raktárigényéből kinövő ingatlanfejlesztésekről, az elmúlt pár évtized logisztikai beruházásainak valódi feltételeiről beszélgetünk. Időutazásunk alatt az egykori családi vállalkozásba érkező fiatalember lendületébe, siker- és kudarcélményeibe is belelátunk, miközben kirajzolódik annak a vállalkozónak a motivációja is, aki mára több országon átívelő cégcsoportot vezet, üzleti fantáziája pedig azóta sem pihen.
A raktárból indult
2004-ben csatlakozott a Daniellához. Milyen volt belépni, majd a saját helyét megtalálni egy már működő, nyilván ranglétrákkal is rendelkező vállalkozásba?
A Daniellát az apósom és az anyósom alapította Debrecenben, 1992-ben. Én a feleségem révén kerültem a céghez, és igen, raktári munkával kezdtem, ahogyan akkoriban sokan. Utána a beszerzés és az értékesítés következett – gyakorlatilag ez is receptszerűen zajlott sok vállalkozónál. Több területen kipróbálhattam magam, így nem kívülről kellett megtanulnom, hogyan működik a vállalkozás. Láttam, hogyan érkezik be az áru, hogyan kell készletet tartani, mit vár az értékesítés a raktártól, és mit kér számon az ügyfél.
Lett közben egy fontos romániai feladatom is. Kolozsváron születtem, így természetes volt, hogy részt vettem a cég romániai leányvállalatának elindításában. A Dominant Electricet 2006-ban alapítottuk, én pedig az első években azzal foglalkoztam, hogy a nulláról építsük fel a működését. Ez komoly tapasztalatot adott, de a válság rövid idő alatt visszafordította a növekedést. A forgalom visszaesett, telephelyeket kellett bezárni, a szervezetet pedig át kellett alakítani. Ez nagy lecke volt akkoriban.
Megtörte? Maradt valami reflex vissza abból az időszakból? Egyfajta kézifékre gondolok.
Sokáig minden komolyabb döntés előtt végiggondoltam, mi történne, ha a forgalom egyharmadával csökkenne. Működőképes maradna-e úgy a vállalkozás? Ez a válság nagyon erős tanulság volt. Arra is ráébresztett, hogy egy kedvező forgatókönyv önmagában kevés. Azt is látni kell, milyen vészforgatókönyv áll rendelkezésre, és mekkora tartalék kell ahhoz, hogy a cég egy rosszabb időszakot is kibírjon.
Akkoriban sokat foglalkoztam azzal, miből szabad hitelt felvenni, és meddig egészséges eladósodni. Ezt a szemléletet az alapítóktól is láttam, de a válság után már a saját tapasztalatom is megerősítette. Ma sem úgy nézek egy új lehetőségre, hogy csak azt kérdezem, mekkora növekedés lehet benne. Azt is meg kell nézni, mi történik, ha a számításaink nem jönnének be.
De tanultam mást is. Budapestre költözve például találtam olyan szituációkat – nevezzük megoldandó problémáknak –, amelyekhez mások valahogy nem nyúltak hozzá. Tehát volt olyan terület, amellyel régóta nem foglalkozott senki. Elkezdtem rendbe tenni, és rövid időn belül adott lehetőséget arra, hogy bizonyítsak. Ma is ezt szoktam tanácsolni a fiatal vezetőknek: ott kezdjenek, ahol van egy megoldatlan ügy. Ha azt végigviszik, az eredmény önmagáért beszél. Ehhez persze idő is kell, egy szervezetben sem lehet a bizalmat gyorsan „kikérni”; a munkatársaknak látniuk kell, hogy az új vezető hosszabb távon is vállalja a felelősséget.
Amikor egy problémafelvetés egy egész üzletágat bevonz
És közben a villamossági nagykereskedőből egyszer csak „ingatlanban utazó” lett.
A vállalkozás fejlődött, Debrecenben is, Pesten is. A fővárosban viszont nem találtunk embert, aki ezt ilyen ütemben és jól koordinálja, így kézenfekvő volt, hogy a feleségemmel felköltözünk, megoldjuk. Akkor 2010-et írtunk, mi pedig úgy gondoltuk, hogy csak néhány évre jövünk. Aztán itt maradtunk. Viszont ahogy nőtt a budapesti forgalom, a debreceni raktár már nem tudta megfelelően kiszolgálni az igényeket, így ingatlant kerestem. Találtam is egyet, amelynek a tulajdonosa a Weerts-csoporthoz kapcsolódott, és ők vetették fel a közös fejlesztés gondolatát. Én tényleg nem kerestem új üzletágat, azt gondoltam, hogy a Daniella önmagában is bőven ad feladatot. Aztán úgy voltam vele, próbáljunk ki valami újat, és nézzük meg, ki tudunk-e hozni belőle valami jót. Akkor még nem is sejtettem, hogy ebből később a cégcsoport egyik meghatározó területe lesz, sőt, akkor még a cégcsoport szó sem merült fel. Ma persze tudjuk, hogy innen indult a belga Weerts Logistics Parks hazai együttműködő partnereként a WLP Hungary története.
Ez csak első hallásra tűnik egyszerűnek. Akkoriban azért nem sok minta lehetett Önök előtt arra, hogy is kell ezt jól csinálni.
Korábban nem építettünk csarnokot – sőt, semmit sem, még a saját házunkat sem mi építettük, tehát sok mindent akkor kellett megtanulnunk. Közben a jogász, a tervező és a kivitelező is más-más megoldást javasolt. Egy ponton el kellett döntenünk, mit tartunk helyesnek, és vállalnunk kellett a döntés következményeit. A projekt végére persze megtanultuk, hogyan kell végigvinni egy beruházást. Ráadásul az első épületet eladásra fejlesztettük, erre fél évig állt vevő nélkül, ami elég jól mutatja, mennyire vékony jég volt akkoriban ez a piac. Viszont közben új partnereket is megismertünk, a munkából fokozatosan üzleti tapasztalat lett, és azt vettük észre, hogy ebből a Daniella is profitál.
A piac később persze felgyorsult. Amikor mi kezdtünk, még kevés szereplő volt, és alig lehetett szabad raktárterületet találni Budapest környékén. Aztán jött a járvány és az e-kereskedelem, meglódultak az igények. A Daniella saját nagy raktárának megépítése és 2020-as átadása is fontos fordulópont volt az életünkben, egyértelmű. A piaci környezet akkor kedvező is volt.

Azóta újabb piaci szereplők léptek be, a kereslet visszafogottabb lett, az ügyfelek tovább gondolkodnak és keményebben alkudoznak. Sokszor hónapokig tart egy-egy döntés. Nekünk pedig újra és újra meg kell vizsgálni, hogy a projekt megtérülése és kockázata még mindig vállalható-e.
Raktárszakértőkké váltunk közben
Építőként és bérbeadóként mi a tapasztalata, hogy induljon neki az a vállalkozás, amely ma új telephelyet vagy raktárt keres?
Először mindig azt kell tisztázni, ki, mire használja majd az épületet. Más igénye van annak a cégnek, amelyik nagy árumennyiséget tárol, és más annak, amelyik gyárt, szerel vagy csomagol. A bérlő működését kell megérteni: mennyi áru érkezik, hogyan mozog a raktárban, mekkora hely kell a csomagoláshoz, milyen technológiát akar telepíteni.
A nagy logisztikai csarnokoknál sok vállalatnak a bérlés a praktikusabb. Egy saját épület nagy tőkét köt le, amelyet más üzleti célra is fordíthatnának. A kisebb vállalkozásoknál gyakran más a helyzet: ha hosszabb távra keresnek telephelyet, és van rá finanszírozási lehetőségük, saját egységet vásárolnak. A RaktárAD kisebb, megvásárolható raktár- és telephelyegységei ezt a vállalkozói igényt szolgálják ki, a WLP viszont nagyobb, bérbeadásra fejlesztett logisztikai csarnokokat kínál.
Vannak olyan projektek is, ahol az ügyfél egyedi épületet kér. Ilyenkor a fejlesztő szerepe túlérhet a kivitelezés koordinálásán: a telekkereséstől és az engedélyeztetéstől a tervezésen át a használatba adásig tart a folyamat. Ha az ügyfél például már egy adott technológiával működne, azt a tervezés elején ismernünk kell, egy automata raktárhoz is megfelelő épület, elektromos kapacitás és informatikai háttér szükséges.
Egy építkezésnél előfordul, hogy „eltájoljuk magunkat”. Egy telephely, raktárcsarnok építtetésénél melyik költséget becsülik alá leggyakrabban a megrendelők?
A munkaerőköltséget. Még mindig sokan abból indulnak ki, hogy Magyarországon olcsó a munkaerő, pedig egy több évre vagy évtizedre tervezett beruházásnál a bérek változásával is számolni kell. Az épületet úgy kell megtervezni, hogy a vállalat hatékonyan tudjon működni, és ugyanazt a feladatot kevesebb kézi munkával is el lehessen végezni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden helyet le kell szorítani a minimumra. A csomagolásnak megfelelő munkaterület kell, a parkolót pedig az elején érdemes jól méretezni. Ha ezeket később kell pótolni, az többletköltség és napi működési gond is lehet.
A változások, az automatizáció egyébként ránk és a munkánkra is hatással volt közben: bevezettünk egy új raktárirányítási rendszert, automatizálni kezdtünk egyes folyamatokat. Persze az automatizálást sosem lehetett úgy kezelni, hogy megvárjuk a tökéletes rendszert, és utána egy lépésben mindent lecserélünk. A munkafolyamatokat, a termékadatokat és az informatikai hátteret is hozzá kell ehhez igazítani – ezt tanítjuk a partnereinknek is. A kisebb fejlesztések közben a vállalat mindig megtanulja, hogyan állítsa elő és kezelje azt az adatot, amelyre később egy nagyobb rendszer épülhet. Ha a termékadatok rendezetlenek, vagy a különböző rendszerek nem tudnak egymással kommunikálni, az automatizálás önmagában nem fogja meghozni az eredményt.
A másik ilyen sarkalatos pont az energiaellátás. A raktár technológiája, energiaellátása és épületszerkezete pedig összefügg. A megújuló energia valóban csökkentheti a karbonlábnyomot, a hálózati kapacitás korlátai ráadásul a helyben termelés irányába mozdítják a mai beruházásokat.

Cég, cégcsoport és az ember
A Daniella máig a cégcsoport zászlóshajója, a legnagyobb vállalkozás, és itt dolgozik a legtöbb ember. A villamossági kereskedelem köré épült az online értékesítés, a gyártási tevékenység és az ingatlanfejlesztés. A csoport működésében ott van a RaktárAD, a WLP, a HAD Consulting és az informatikai háttér is. A One Companyval közös lengyel B2B-platform fejlesztése szintén része volt annak, ahogyan a Daniella a digitális értékesítést is fejlesztette. A felsorolt vállalkozások szerepe és tulajdonosi kapcsolata eltérő; az összekötő szál a közös üzleti tudás és az együttműködés lehetősége.
A struktúra sokszor a munka közben alakul ki, elindul egy projekt, lesz egy új feladat, és utána meg kell keresni, milyen szervezeti forma tudja azt jól kiszolgálni. A támogató területek – például a pénzügy, a marketing és az informatika – közösek, a cégvezetők pedig rendszeresen egyeztetnek, és egyre jobban értik egymás működését. De vajon mikor derül ki, hogy a cégcsoport is ténylegesen hozzátesz valamit egy vállalkozásához? Megkérdeztük.
Terjeszkedéskor az „új családtag” hogy érzi magát a cégcsoportban?
Akkor, amikor nehéz helyzetben olyan erőforrásokat lehet mozgósítani, amelyeket egyetlen vállalkozás egyedül nehezebben érne el – jól. Volt olyan felvásárolt cégünk, amelynek forgalma a háború után jelentősen visszaesett. Itt a cégcsoport többi vállalkozása is segített abban, hogy ki tudjon jönni abból az állapotból. Egy önálló vállalkozásnak kevesebb lehetősége lett volna ugyanilyen mértékű segítséget összerakni.
A vezetői csapatból is tudok példát hozni. Három évvel ezelőtt még nehezen értettük, hogy a másik vezetőnek épp mi a szempontja. Most már jobban látjuk, hogyan gondolkodik a másik vállalkozás, így egy-egy problémához több oldalról tudunk hozzányúlni. Ez a cégcsoportos működés valódi eredménye. És innen jó „családtagnak” lenni – ha már így neveztük.
A mai gazdasági helyzetben milyen jelekből látja, hogy aggódni vagy bizakodni kell egy döntésnél?
Ma a beruházásokat halasztják, a tárgyalások elhúzódnak, az ügyfelek sokáig mérlegelnek, és mindenki próbál jobb feltételeket elérni. Sok lehetőséget látunk, de csak akkor szabad ilyenkor továbblépni, ha a projekt illeszkedik a cégcsoport működéséhez, és megfelelő megtérülést hozhat.
A KSH legfrissebb, 2026. augusztusi adatai szerint az építőipari termelés éves összevetésben 21,9 százalékkal nőtt, ezen belül viszont az épületek építése 9,6 százalékkal csökkent. Az új szerződések volumene 55,2 százalékkal maradt el az előző évitől, miközben a hivatal a magas bázist is jelzi; az év első nyolc hónapjában a termelés összességében mindössze 0,1 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát. A számok tehát eltérő irányokat mutatnak: az augusztusi összesített növekedésből nem következik az épületek építésének széles körű élénkülése.
A körülmények ellenére a Daniella 2025-ben növelte az árbevételét, mi a csendesebb időszakot piaci részesedésük növelésére használtuk, 2026-tól viszont a hatékonyság és az eredményesség van a fókuszban. A növekedés jó dolog, de a vállalkozásnak a nyereségességét is meg kell őriznie.
A Building Future sajtótájékoztatóján külföldi terjeszkedésről és további felvásárlásról is nyilatkozott. Ezek a tervek mégis a növekedést prognosztizálják.
Nincs ellentmondás ebben. Nyolc országban vizsgáljuk a célpiac lehetőségét, de ugye Romániában már megtanultuk, a piac mérete mellett a helyszín, a helyi csapat és a belépés feltételei is számítanak. Mindenképp a saját vezetői csapatunkat és a működési gyakorlatunkat vinnénk magunkkal terjeszkedés esetén, azt persze tiszteletben tartva, hogy a helyi munkatársak tapasztalata fontos, mert ők ismerik a piacot és az ügyfeleket – a közös működéshez mindkét oldalnak alkalmazkodnia kell. A konkrét belépési döntések viszont még előttünk állnak.
Én akkor lennék elégedett, ha öt év múlva újra beszélgetnénk, és én elmondhatnám, hogy a cégcsoport már több országban is működik, regionális szinten.
Sándor Ildikó
